2012. szeptember 16., vasárnap

Story 14

Sziasztok. Most is csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom... hogy ennyit késtem a novella újabb részével. És csak remélni tudom, hogy ez is tetszeni fog majd nektek. Az előzőhöz írt kommenteket, és kattintásokat nagyon szépen köszönöm. :)
Kellemes olvasást kívánok hozzá!
Love
~Dóry


3. fejezet

(Kristen) 

   Csókja felemelőbb, mint ezelőtt pár perce. Érintései, amelyeket a testemen visz végbe, lávaként olvaszt szét.

   Még soha sem tapasztalt, érzések kerítenek hatalom alá. Amelyek alól, ha akarnék se tudnék elmenekülni.

   Nem.

   Mert annyira jó ezaz érzés. Mert azt akarom, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. Annyira mámorítóan – tűzesen égeti csókjai az ajkaimat, hogy nem tudom megállni, hogy újra ne húzzam fel egy újabb szenvedélytől fűtött csókra.

   Belemosolygok a csókba, amikor a számba nyögve, belemarkol a fenekembe. Ám, a mosolyt rövidesen kisebb sóhajok váltják fel. Próbálom halkabbra fogni a hangomat, de képtelen vagyok rá. Ennyi új érzés, és fokozott tapasztalatok közepette.

   Ő csak féloldalasan elmosolyodik, amely miatta, a lábaim kocsonyaként csuklik össze. De mielőtt elcsúszhattam volna, ő szorosan meg tart, miközben a nyakamra hajol. És hol apró csókokkal – hol pedig apró harapásokkal, kényeszteti a nyakamat.

   Egy újabb halk nyögés hagyja el torkomat, miközben az ujjaimmal lehámozom róla az elázott felsőjét, és amint végig simítok enyhe szőrrel fedett, kockás hasán és mellein.

   Örömmel konstalálom, hogy hagyja amint az ujjaim során az ajkaimmal is feltérképezem felső testét, és hogy - eme tettem során, gerjesztő apró morgások, és elnyomott sóhajok szakadnak fel belőle.

   Mielőtt elérhettem volna a nadrágja széléhez, amelytől megszabadítani kívánkoztam őt, nővérem hangja térít fel a kábulatból, amibe beleestem.

-          Kris, arra gondoltam, hogy esetleg nem lenne –e kedved ma bejönni velem a városba. Egy kicsit vásárolgatnánk, közben beülnék egy cukrázdába, és beszélgetnénk. Úgy mint régen. Na mit szólsz hozzá? – kérdezi, s kiérzem a hangjából a reménykedést.

   Kissé ijedten nézek a még mindig engemet ölelő, félmeztelen fél istenre, aki ugyan úgy tekint vissza rám. Közben a szemeim az ajkaira vándorol, amelyeket nem rég az enyéimen, és bőrőmön éreztem. Ajkaimba harapva, igyekszek elnyomni egy újabb feltörni kívánkozó nyögést. 

-          Kris? Hallottad amit az előbb kérdeztem? – teszi fel, ismételten a kérdését nővérem.

   S mivel, nem igazán figyeltem rá az előbb, megkérem, hogy ismételje el.

-          Miért is ne?! – felelem, kételkedéssel a hangomban, és elzárom a csapot. – Beadnád a törölközőt? – kérem. – Köszönöm. – mondom, miután benyújta a kisrésnyire szét húzott kabin ajtaját, majd miután magamköré tekerem, kilépek úgy, hogy még véletlenül se lássa meg, partneremet. – Amint elkészültem, mehetünk is. – mondom még, amikor kikísérem őt.
-          Renben. Lent várlak. – mondja, vidáman és távozik a szobámból.

   Amelynek a becsukva az ajtaját, a hátamat neki döntőm, és egy megkönnyebült sóhaj hagyja el ajkaimat, amiért nem buktunk le.

   Majd tekintetem, az éppen a haját megtörölő jóképű adonisz-ra siklik, aki a fürfőszobámból lépett ki.

   Észreveszem, hogy felém közeledik, és ez során a két tenyeremet magam elé teszem, védekezésképpen. Ezzel megállásra kényszerítve őt. Próbálok valamilyen ésszerű magyarázatot adni, avagy mondani valamit... de annyira kúszák a gondolatok a fejemben, és ráadásul sikerült annyira összezavarnia, hogy nem tudom mit kéne tennem, jelen pillanatban.

-          Azt hiszem, most az lesz a legjobb ha... ha, most elhagyod a – a szobámat. – mondom, amikor valemelyest kezdenek összerázódni a gondolataim a fejemben. – És... az ami köztünk történt... nos, tegyünk meg nem történté. – ajánlom.

   Bár, magam sem hiszem, hogy ez megvalósulhat. De... azt hiszem, helyesen cselekszem.Ki-tárom a szobám ajtaját, és arra invitálom őt, hogy távozzon.

   Azonban mielőtt elhagyhatta volna a szobámat, két tenyere közé fogja az arcomat, és egy lágy csókot lehel ajkaimra. Éreztetve velem, hogy nem fogja feladni. És ezt nem sokkal később, a szavaival is bizonyította.

-          Valóban ezt szeretnéd? Meg nem történtté tenni, mind azt ami köztünk történt? – kérdezi. – Nem hiszem, hogy valóban ezt szeretnéd. És azt sem hiszem, hogy sikerül megnem történté tenni azt, ami már megtörtént. – mondja, és a hüvelykujjával végig simít alsó ajkamon. A lélegzetem felgyorsult. – A tested, másként gondolja. Ahogyan én is. Éppen ezért, nem fogom feladni. Küzdeni fogok azért, hogy végre önmagad légy, Kristen. – suttogja, és egy apró puszit lehel szám szegletére, majd maga után becsukva azt ajtót, elment.

   Az ujjaimmal végig simítok az ajkaimon, és hagyom, hogy a számat elhagyja egy felkívánkozó sóhaj.

-          Mi történténik velem? – kérdeztem, magam elé nézve.

   Ám amikor nem kaptam választ a kérdésemre, megráztam fejemet, hátha kitisztul valamennyire, majd a szekrényemhez lépve kikaptam egy kék farmert, és egy hozzá illő kék felsőt. Amelyhez, egy régi ám de még is jó állapotban lévő converse cípőmet választottam ki.

   Amint felöltőztem, a hajamat egy csattal hátra fogtam, majd kilépve a szobámból a földszinte mentem. Ahol, nővérem és leendő sógorom társaságában megpillantottam őt.

   Őt, aki a szemét azóta rajtam tartja amióta megjelentem az alsó lépcsőfokokon. Észrevettem amint tetőtöl – talpig végig mér. Pillantása során, érzem amint az arcomba szökig a lehető legtöbb vér. Perzselő pillantása miatt, kénytelenül az ajkaimba harapok, amit ő észre is vesz. Mert szája arra a féloldalas mosolyra húzódik, amelyet nem régen a fürdőmben vetett rám.

-          Á... végre, hogy kész vagy. – szólalt meg mosolyogva, Nikki amint észrevette az én jelenlétemet is. – Még nem volt alkalmam bemutatni neked, a banda utolsó tagját. – húzott maga mellé. – Kris, ő itt Rob. Rob, ő pedig itt a húgom. – mutatott be minket egymásnak.

  Ekkor ő, kit Rob – nak hívnak, felém tartotta a jobb kezét. Amelybe belecsúsztattam az enyémet, és miközben kezet ráztunk. Éreztem, amint egy picivel erősebben szórítja meg az enyémet. És miközben a tekintetünk találkozik, egy rövid idő erejéig elveszek gyönyörű szürkéskék szemeiben.

-          Khm... khm... – a szemkontaktusunkat, nővérem kegyetlen torok köszörülése zavarja meg. Ami folytán, egy hirtelen mozdulattal ki is rántottam a kezemet, Robéból. – Na végre... öm... huhh... akkor izé,... szóval, jobb lesz ha mi most megyünk, Kris. – dadogja nővértem zavartan. – Majd jövünk. – motyogja oda, Kellan –nak, akinek az ajkára nyom egy puszit.

   Majd a táskáját felkapva a kanapéról, belém karolva húzz ki maga után a házból.

   Szótlanul, ül be a kocsijába, amelybe miután én is beszállok, elindítja...

(Robert)

   Ki ez a lány? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Miért, kívánom őt minden egyes pillanatban, amikor csak rá gondolok? - kérdések sokai tolonganak a fejemben, amelyet a Stewart rezidencia egyik vendégszobájának az ajtajába verek.

   Miért támadtam le őt, ma már kétszer is? Amikor én nem is ilyen vagyok?!

   Amióta megpillantottam őt, csak is rá tudok gondolni. Amióta, bekúszott az orromba, finom frézia illata, csak is arra vágyom, hogy még tovább érezhessem. Amióta beletekintettem gyönyörű smaragdzöld szemeibe, elvesztem. Rabul ejtett.

   Ajkai ízét érezve, az ujjaimmal végig simítok a sajátomon. És amikor az érintéseire gondolok, érzem amint a vágy érzése újra fellobbanni készül bennem, és csak egy erős késztetés tart vissza attól, hogy visszamenjek hozzá.

   Még soha senki nem váltott ki belőlem ilyen erős érzéseket, mint amilyent Kristen vált ki belőlem. Hol - ott, még csak tegnap találkoztunk először.

   Van benne valami, ami annyira csábít és vonz egyszerre, hogy egyszerűen képtelen vagyok őt kiverni a fejemből. Nem megy. Még ha akarnám se tudnám. Ő teljesen, más mint az eddigi barátnőim, avagy csak barátnő jelöltek.

   Hogy mivel is másabb ő, mint a többi lány?

   Nehéz erre választ találnom... de a bátorsága, a mozzanatai teljesen lenyűgöz. És az a kép amelyet elénk tár, az nem tévkép, és se nem illuzió.

   Azonban, lénye egy részét mélységesen elnyomta magában. Amelyet, csak is arra következtethetek, hogy az anyja halála miatti veszteség miatt nyomja el. Nem akarja, hogy mások őt törékenynek és sebezhetőnek lássa. Helyette elhiteti mindenkivel, hogy ő erős és magabiztos.

   Hogy honnan veszem ezt?

   Amikor rátaláltam reggel a házhoz legközelebbi parkban, amint az egyik padon, sír. Akkor jöttem rá arra, hogy ő is csak egy védtelen lány, akiben temérdek érzelem játszódik.

   Nem is gondolkodtam, hanem azon nyomban megszaporáztam a lépéseimet, és a karjaimba vontam. És vigasztalóan, simogattam hátát...

   Emlékeimből és gondolataimból egyaránt, egy halk kopogás zavart föl. Amelyet, még is meghallottam. Kitárva az ajtót, Kellan – nal találtam szembe magam.

-          Azt hittem, már vissza aludtál a reggeli a futás után. Vagy ne tán most akartál futni indulni. – mutatott a szerelésemre.

   Magamra nézve, észrevettem, hogy még mindig egy szál melegítő alsóban vagyok. Amely csúrom vízesen tapadt még mindig rám.

-          Már voltam. Épp most készültem átöltözni. – válaszoltam.

-          Oké. Csak azért jöttem, hogy nem – e vinnél el az apámhoz, a céghez? Csak hogy egyeztetni tudjam vele a hétvégi cégi összejövetelt... – mondta, egy fintorgás közepette. - ... ugyan is, Nikki elkérte a kocsimat, mert szeretné ezt a napot Kris-sel tölteni. Tudod, a húgával, aki tegnap érkezett meg.

   Persze, hogy tudom ki az a Kristen. Ő az a nő, akit sehogysem tudok kiverni a fejemből. – akartam mondani, de aztán mégsem mondtam.

-          De, csak átöltözöm. Aztán mehetünk. – válaszoltam.

   Majd, miután Kel magamra hagyott, ahogyan terveztem is, átöltöztem.

   Miután elkészültem, csatlakoztam a nappaliban tartozkodó ifjú jegyespárhoz. Amikor Kel és Nikki duruzsmolását hallgattam, valami arra sugalt, hogy nézzek a lépcső felé. Ahonnan ő lépkedett lefele. A kék farmer, rátapadt formás combjaira. Ahogyan a kék színű felső is igencsak kiemelte kicsi ám de mégis tökéletes felső idomait.

   Ezután Nikki bemutatott minket, bár majdnem kinyögtem, hogy már találkoztunk. És a találkozásunk igencsak eléggé közeli testhelyzetben végződött. De... még épp időben, észhez térítettem magamat. Mert egyikünket sem akartam kényes helyzetbe hozni.

   Majd Nikki távozása után mi is beszálltunk a hívott taxi-ba, amely miután hazavitt benünket hozzám, beültünk a kocsimba és már szálguldottunk is  Lutz vállalathoz....

1 megjegyzés:

  1. Szia!

    Nagyon jó lett. Végre megismerhette Robot. (megtudta ki is az aki ennyire hatással van rá) Kíváncsi lettem volna ha Rob elszólja magát, mit szóltak volna a többiek.
    Várom a folytatást.
    Nóci

    VálaszTörlés