Story 8

Sziasztok. Bocsánat a késésért, de mostanra lettem végérvényesen is kész a novella harmadik részével. Ugyanis amit megírtam, azt kitöröltem. Mert egyáltalán nem tetszett. Így újra kellett írnom a részt. Amiről szeretném ha megírnátok a véleményeiteket. Szeretném tudni, hogy nektek tetszik -e ez a novella, vagy sem. 

A következő része a novellának csak akkor fog jönni, ha kapok véleményt. Csak hogy tudjam, érdemes -e végig írni az épp adott novellát, vagy sem. Azaz, hogy tudjam szeretnétek -e tovább olvasni -eme novellát. 

Kellemes olvasást, és hetet nektek.

Love

~Dóry~

3. rész

(Robert)

Minden és mindenki változik, ez tény és való. Vajon az ember érzelmei is átválthatnak az egyik pillanatról a másikra?

Az egyik pillanatban úgy érzi magát az ember, hogy mindene meg van, amire valaha is vágyhatott volna. Az után egyszer csak arra jön rá, hogy még sincs meg mindene.

Boldognak kéne lennem, de mégsem vagyok az igazán. Pedig annak kéne, hogy legyek.

Életem legjobb formájában vagyok, ha a fociról van szó. Van egy gyönyörű kisfiam, aki az életemet jelenti, és jelképezi. És, volt egy gyönyörű szép barátnőm. Akibe egykor, fülig szerelmes voltam.

Hogy miért is beszélek múlt időben?

Nos, azért mert… mert az Irina után érzett szerelmem lángja már rég kihunyt.

Nekem a foci jelentette az életemet, neki pedig a modellkedés. Ami bár, összeférhetne egymás mellett. Mégsem fér meg. Hiszen, már nem csak ketten vagyunk, hanem hárman.

Amikor a kis Chris megszületett, fel akartam hagyni a focizással csak, hogy még több időt tölthessek el vele és a fiúnkkal. De mégsem hagytam fel.

De őt, az se érdekelte volna, ha feladom az álmom. Mert őt csak is a saját karrierje foglalkoztatta, érdekelte.

Ezért is vetettem véget az öt éves kapcsolatunknak. Egyrészről, belefáradtam abba, hogy folytonosan tűrjem azt, amikor ő minden szabad idejét a barátaival tölti az helyet, hogy velünk lenne. Velünk, aki elvileg a családja lennénk. Másrészről pedig, már az egykoron érzett érzelmeim iránta, az idő múltával elhalványult.

S ha egy kapcsolatban az érzelmek már rég nem a múlté, akkor kár lenne tovább erőltetni. És ezen a véleményen valamilyen csoda folytán, mind a ketten egyet értettünk.

Mind a ketten a saját utunkat járjunk, csak amíg ő egyedül én addig a kisfiúnkkal. Akit közös megegyezés során, hozzám került. Az ő elmondása szerint, ő még túl fiatal ahhoz, hogy lekösse magát, a gyereke mellett. Ezért a gondolatáért nem is egyszer volt veszekedés köztünk.

Hiszen az anyja, és mégsem törődik a saját gyermekével.

A szakításunkról egyelőre, csak is a családunk tagjai és a barátaink tudnak. Ami, hogy mikor fog a kiderülni a külvilág számára? Nos, nem tudom. De jelen pillanatban, és esetben nem is nagyon izgat.  Hiszen, ez a mi döntésünk volt. A mi életünk. Amit jobb szeretünk külön választani a médiától.

De, ez a múlt. Ami miatt egy teljesen új életet kezdhetek.

Az új élet kezdés reménye miatt is, hagytam magamat rávenni arra, hogy tegnap este lemenjünk a partra ahol, egy iszonyatosan jó hangulatú buli fogadott minket. Azonban egy fontos telefonhívás – vagyis, édesanyám hívása – után visszatértem a barátaimhoz, akkor egy nem várt meglepetéssel kellett szembesülnöm. Ugyanis ő is ott volt, a barátnőivel együtt.

Gyönyörűbb volt, mint valaha. Vagyis, most is igazán szép volt. Mint mindig. Az egy hónappal ezelőtti találkozásunk óta, képtelen voltam őt kiverni a fejemből. Éjjel és nappal csak ő járt a fejemben. A két gyönyörű szempárja, amellyel, amikor ott a szemembe nézett először, minden gondolatot kiűzött a fejemből. És csak is ő létezett számomra. A dallamos hangja, nevetése a legszebb zene volt a füleimnek. És, ahogyan észrevettem nem csak engem vett le akkor a lábamról, hanem a fiamat is.

Egész idő alatt, amíg az én barátaim az ő barátnőit szórakoztatta, a szemeimmel az övét fürkésztem, pontosabban őt fürkésztem.

Kellemes érzés járta át a testemet, hogy újra láthattam őt. De, én ennél sokkal többre vágytam. Vele akartam lenni, testben és lélekben egyaránt.

Amikor felállt az asztalunktól, hogy sétáljon egyet a parton, nem gondolkoztam, helyette cselekedtem. Felálltam és utána mentem.

Amit, soha de soha nem fogom megbánni. Mert a karjaimban tarthatom őt.

Életem legcsodásabb estéjét vele töltöttem el. Ahogyan felemlítem a gondolataimban az este történéseit, a vágy elemi erővel tört újra rám. De, próbáltam palástolni a vágyaimat. Helyette, inkább továbbra is a fedetlen hátát simogattam, és hallgattam halk édes szuszogását.

Vajon, ha felébred mit látok majd azokban a gyönyörű smaragdzöld szemeiben? Boldogságot, vagy netán megbánást?

Ha az első lehetőség, akkor annak én is csak örülni tudok. De, ha a második lehetőség fog megtörténni, akkor vajon mit fogok tenni? Egy biztos, hogy a csalódottságom, egy csepp jelét sem fogja látni rajtam.

A karjaim között fekvő, szépséges angyal lassan mocorogni kezdett rajtam. A fejét feljebb emelve, nyitotta ki gyönyörű szemeit, amelyek az enyémekbe fúródtak.

Próbáltam kifürkészni a szemeiből az érzelmeket, de nem jártam sikerrel. Egyszerűen elvesztem bennük.

Egy kicsit feljebb tornászta magát. Eme mozdulatával, a gömbölyded mellei súrolták mellkasomat. A lélegzetem egy pillanatra elakadt, de mielőtt észrevehette volna a hirtelen reakciómat, helyre ráztam magamat gondolatban.

Az ismételten arcába hulló hajtincset, a füle mögé simítottam, miközben megszólaltam.

-         Jó reggelt, napfény!

Ő egy csodálatos napfény számomra. Új fényt hozott az életembe, amelyet csak remélni tudok, hogy soha sem fog kihunyni, elmúlni.

-         Hüm… neked is! – motyogta, egy édes mosoly kíséretében.

-         Mielőtt bármit is tenni készülnék, mondani szeretnék neked valamit. – mondtam, mire bólintva jelezte, hogy folytathatom tovább. Mély levegőt véve, nyögtem ki a következő mondatokat. – Én, egyáltalán nem bántam meg azt, ami kettőnk között történt. Az este volt életem, egyik legcsodásabb pillanata. És ha te is úgy gondolod, akkor szeretnélek még közelebbről is megismerni.

A mondandóm befejeztével, hosszas néma csönd állt be közénk. Az egyik kezemmel továbbra is a hátát simogattam, míg a másikkal az arcát. A szemeimmel továbbra is az övéit fürkésztem, miközben ő a szavaimat elemezgette magában.

Féltem attól, hogy visszautasít.

Féltem attól, hogy nem kér többet belőlem.

Féltem attól, hogy nem láthatom többé gyönyörű szemeit, elbűvölő mosolyát, dallamos hangját.

A gondolataimból, Kristen hangja és az arcomra simuló tenyere térített vissza a jelenbe.

-         Én sem bántam meg a tegnap este történteket. Amely számomra is az egyik legszebb pillanat volt. Én is szeretnélek jobban is megismerni téged, de… - kezdett bele, de elakadt, és a szemeit szomorúan lehunyta.

-         De?

-         -… de, neked barátnőd van. Aki nem mellesleg gyönyörű, és… és a tündéri kisfiad anyja. – fejezte be, s észrevettem amint egy apró könnycsepp kihullott a szemeiből.

-         És, ha azt mondanám, hogy már nincs barátnőm? – fogtam a kezeim közé szépséges arcát.

-         Akkor, boldogan ismernélek meg közelebbről is. – válaszolta még mindig, lehunyt szemekkel.

Az arcomra boldog mosoly kúszott, a válaszát hallva. A szívem ezerrel vert a boldogságtól.

Feljebb emelve a fejemet, a meggyvörös ajkaira hajolva suttogtam a következő szavakat:

-         Ezt akartam hallani! – majd ajkaink egybeforrtak.

Ajkaink elválása után, Kristen a szemeit újból rám emelte.

-         Én, és Irinia már nem vagyunk egy pár. – feleltem. Mert tudtam, vagyis gondoltam, hogy erre kíváncsi.

Ajkaira mosoly kúszott, majd szorosan hozzám bújt.

A békés csöndet, Kristen korgó gyomra zavarta meg, amelyet nem sokkal követett az én gyomrom is.

A korgó gyomrainkat hallgatva, mind kettőnkből nevetés tört elő.

-         Azt hiszem, épp itt az ideje egy bőséges reggelinek. Ön mit szól hozzá, Miss Stewart? – tettem fel a kérdés, egy apró csók közepette.

-         Igen, valóban itt az ideje Mr. Pattinson! – mondta, majd egy hirtelen mozdulattal feltápászkodott rólam, és a lepedőt, teste köré csavarva állt fel az ágyról.

-         Héj! – kiáltottam fel, amikor rádöbbentem, hogy anyaszült meztelenül fekszem az ágyon. De, amikor láttam amint, az alsó ajkait beharapva pásztáz végig, egy kaján vigyor terült szét az arcomon.

Majd feltérdepeltem az ágyon, és mielőtt elfuthatott volna tőlem, a karjaimmal elkaptam karcsú testét. Még mindig kaján vigyorral az arcomon, magamhoz rántottam őt, és egy hirtelen mozdulattal letéptem róla a lepedőt. Most rajtam volt a sor, hogy végig futtassam a tekintetemet a mostanra fedetlen testén.

Mosolyogva néztem az arcára, amely, lassan de a pipacs színével kezdett el vetekedni.

-         Gyönyörű vagy. Számomra, a legesleggyönyörűbb. – suttogtam ajkaiba, amelyekre rövid időn belül éhes vadként vetettem magamat…

Pár órával később…

Kristennel a part szélén sétálva, maga volt a megtestesült boldogság. Nem foglalkoztunk, a minket szemlélő kíváncsi tekintetekkel. Sem pedig az idővel. Csak is azzal, hogy most jelen pillanatban együtt vagyunk.
Ittam minden egyes szavát, mondatát, amelyet kiejtett, kívánatos ajkain. Gyönyörködtem, a szépségében. Amelyet, ebben a pillanatban csak is a magaménak tudhattam.

Pihenésképpen egy alacsony szikla szirtre pihentünk le úgy, hogy Kristen a hátát a mellkasomnak tudta támasztani. A karjaimat át fontam a hasán, és miközben a csókjaimmal a nyakát hintettem be, továbbra is hallgattam a történetét.

Amikor a szülei elvesztéséről mesélt, még jobban magamhoz szorítottam őt. Tudatva vele, hogy most már nincs egyedül.

Rádöbbentem arra, hogy ő az a nő, akire mindig is vágytam. Vele teljesen egy más világban érzem magam. Egy olyan világban, amelyben igazán boldognak érzem magam…

Egyszer csak a szemem megakadt valamin, pontosabban a Kristen nyakában lógó nyakláncon. Amelyet, mindig a nyakában láttam.

-         Gyönyörű nyaklánc. – fogtam az ujjaim közé, az ezüstszínű medált.

-         Igen az. – simította a tenyerét arra a kézfejemre, amellyel épp a medált tartottam. – Még az édesanyámé volt. Az egy éves házassági évfordulójukon kapta apámtól, úgymond nászajándékként. Bár nem ismerhettem meg az anyámat, mégis sokkal többet tudtam róla. Nem telt el egyetlen este sem, hogy apával nem meséltettem volna róla. Kissé szeleburdi, és kelekótya volt. Na meg bolondos, de apa úgy szerette őt, ahogyan volt. Gyönyörű nő volt. Gesztenyebarna hajjal, smaragdzöld szemekkel. Szív alakú arccal. És hatalmas szívvel. Mielőtt apám meghalt, nekem adta anya nyakláncát. Azzal az indokkal, hogy ő is ezt tette volna. Azóta, mindig magamon hordom. Mert, így tudom és érzem, hogy mind a ketten velem vannak.

-         Sajnálom, ami a szüleiddel történt. A történteted alapján, nagyszerű emberek lehettek. És, én csak örülni tudok annak, hogy ők léteztek. Mert, most itt tarthatlak a karjaimban. – mondandóm közepette, magam felé fordítottam testét, miközben az ujjainkat összekulcsoltam. – És, ha rajtam múlik, nem leszel egyedül.

Hogy a szavaimnak értelmet is adjak, gyengéden megérintettem az ajkait az enyémmel, hogy lágy ám de mégis szenvedélyes csókban forrhassunk össze…

to be continued...

Story 7

2. rész

(Kristen)

Egy hónappal később…

Már egy hónapja annak, hogy személyesen utoljára láttam őt. És, azóta a pillanattól fogva, sehogy sem tudom őt kiverni a fejemből. Mindig azok a kérdések kavarodnak bennem, hogy: ~ Most csinál? Hogy van? Gondol –e rám? ~ és még ehhez hasonló kérdések. Amelyek teljesen kikészítenek.

Amikor megpillantom őt egy újságban, avagy tv-ben a szívem majd kiugrik a helyéről. Mindenegyes alkalommal, a kávézóban töltött idő jut az eszembe. Amely már kezd, beteges lenni. A csapatból a két legeslegjobb barátnőm, Ashley és Nikki szerint én belezúgtam Robba. De én ezen csak nevetni tudok. Hisz ez hülyeség. Még is hogyan lehetnék belezúgva, ha csak egyszer találkoztunk? 

Igaz létezik egy olyan mondás, hogy: „Szerelem első látásra”. De, én az ilyenekben nem hiszek. Hogy miért is? Nem tudom. Talán mert még soha sem voltam szerelmes?!

Hiába voltak pár kapcsolataim, soha sem éreztem magam szerelmesnek. Egyszerűen csak elvoltam velük, pont úgy, mint a barátaimmal.

Az is meglehet, hogy ő nem is gondol rám úgy, mint ahogyan én rá. Már miért gondolna rám, ha van mellette egy gyönyörű nő, aki minden férfi álma? Akit, ő is szeret?

-         Hé, Kris! – bökött meg Ash.

Megráztam a fejemet, s barátnőmre emeltem a tekintetemet.

-         Igen?

-         Ma lesz egy buli a tengerparton, és mi Nikkivel úgy döntöttünk elmegyünk. Velünk tartasz? –kérdezte, nagy boci szemekkel.

Nem sokáig törtem a fejem a válaszon, mert tudtam nagyon is, hogy rám férne egy kis szórakozás. Amellyel talán, sikerül majd megfeledkeznem róla.

-         Persze.

-         Úú… úgy örülök, hogy velünk tartasz. –szorított közel magához, boldogan. Amikor meg látta a felénk közeledő Nikkit, hangosan oda kiáltott neki. – Képzeld Nik, Kris is jön velünk este a partra.

Amikor Nikki hozzánk ért, ő is csak úgy, mint Ash a nyakamba vetette magát. Majd egész délután, azt latolgatták, hogy kin milyen ruha legyen. Én ennél a témánál, inkább magukra hagytam őket. Ők azok, akik oda vannak a különböző, csinos ruhákért. Azonban én nem igazán.

A szobám erkélyére kilépve, csodáltam Los Angeles gyönyörű tengerpartját. Amelyre a lassan a nap fényét, a hold fénye világítja meg.

Nem is gyönyörűnek mondanám, hanem inkább varázslatosnak. 

Azonban ezt a gyönyörű látványt nem élvezhettem olyan sokáig, ugyanis a lányok beráncigáltak a fürdőszobába, ahol éppen „kicsinosítani” akarnak. Tudtam, kár lett volna tiltakoznom ez ellen az egész ellen, mert úgyis én maradnék alul. Így hagytam, hogy azt tegyek velem, amit akarnak.

Szerencsémre, és nagy megkönnyebbülésemre a lányok nem sokáig kínoztak engem. A végeredmény nem is volt olyan szörnyű.

A ruha, amelyet rám aggattak a csajok: pántos; combközépig érő; halvány rózsaszín volt. Mell részénél középen egy masni díszelgett, és a ruha felső szegélyét fekete alapon – ezüst kövek ékeskedtek. Mint egy szó, gyönyörű volt ez a ruha. Bár, nekem nem igazán tetszenek az ilyen csili – vili darabok, de a lányok kedvéért. Nem bántam meg, hogy felvettem. A ruhához pedig egy szatén - fekete magas sarkú szandált húztam a lábaimra. Amelyekről rövidesen úgyis lekerülnek majd a halál csapdák.  A hajamat begöndörítették, amelyet egy fekete köves csattal tűztek fel. A sminkkel se sokat teketóriáztak, így egy halvány alap sminket kaptam.

Kiegészítőként egy barna – fekete mintájú, boríték táska került a kezembe, amibe némi pénzt, szükséges iratokat és telefon raktam.

Nikki kérésére, egy ezüst karperecet és egy köves fülbevalót is magamra raktam, ékszer gyanánt. Igaz egy hozzá illő láncot is akartak adni, a helyet, ami a nyakamban lógott. De én kijelentettem, hogy az apámtól kapott nyakláncot semmi féle kép sem veszem fel.

Ez a nyaklánc a mindenem. Ez az egyetlen emlékem a szüleimről. Ha elveszíteném, nem is tudom, mihez kezdenék.

Majd amikor a csajok belátták, hogy ebben hajthatatlan vagyok, annyiba is hagyták a dolgot. Miután ők is elkészülődtek, magunk után bezárva a szobámat, indultunk le a partra. Ash és Nikki is jócskán kitettek magukért. A ruháik olyanok voltak rajtuk, mint ha direkt nekik készítették volna...

A partra érve, a buli már javában tartott. Voltak még józan állapotúak, és voltak már olyanok is, akikben már megfordult egy – két kanyar alkohol.

Miközben nézelődtünk, egy magas kigyúrt srác közeledett felénk négy üvegsörrel a kezében. Amikor közelebb ért hozzánk, a kezében lévő üvegek közül hármat felénk tartott.

-         Szépséges hölgyeim. – hajolt meg előttünk.

-         Köszönjük uram. – pukedliztünk válaszként.

Aminek a végén mindannyian elröhögtük magunkat.

Bemutatkozott nekünk, ahogyan mi is neki.

-         Kellan vagyok.

-         Én Nikki,.

-         Én meg Ashley.

-         Kristen.

Majd meghívott minket arra a részre, ahol ő és a barátai voltak. Mindössze csak ketten ültek az erkélyen lévő asztalnál. Akik az érkezésünkre felénk kapták a fejüket.

-         Óh, hát Kell nekünk azt mondtad, hogy piáért mész. Nem azt, hogy csajokért. – szólalt meg az egyik, kinek fekete haja kissé kócosan állt a fején. Majd Kellan mellé lépet, kinek megütögetve a vállát, folytatta tovább. - De, tudod mit? Nem haragszunk érte. – kacsintott ránk.

-         Tudod, nem mindenki lehet olyan mázlista, mint én. – csapott a srác hátára. – Lányok, ők itt a barátaim. Jackson – mutatott, a kecskeszakállú barna hajú srácra. Aki felállva hozzánk lépett, és egy – egy puszival köszöntött minket.

-         Én meg Tom. – vágott közbe a fekete hajú srác.

-         Én Nikki vagyok, ők pedig itt a barátnőim Ashley és Kristen. – mutatkozott be helyettünk is Nikki.

-         Várjatok. És Rpattz? – nézett körbe Kellan kérdőn, valaki után kajtatva.

-         Hívták telón. De, már itt is van. – válaszolta, mögénk pillantva Tom.

Ekkor mind a hárman megfordultunk...

És akkor ott abban a percben, a szívem a torkomban dobogott. A lélegzetem elállt. A gyomromban a pillangóim rekordgyorsasággal csapkodni kezdtek. A szemeimben pedig érzések sokasága kavarodott. A viszontlátás örömétől kezdve, a döbbenetig…

Sötétszőke haja most rövidebben ált, mint a legutóbbi találkozásunkkor. Az arcára emelve a tekintetemet, most még helyesebben nézett, ki mint az emlékeimben. Póló helyett, most egy rövid ujjú inget viselt, amit a nyakánál kigombolva viselt. S így alapos rálátást lehetett nyerni az enyhén szőrrel borított mellkasára. Ami csak még szívdöglesztőbbé tette őt. A gyönyörű szemeibe pillantva ugyan azt a döbbenetet láttam, mint amit az enyémben is láthatott ő.

Egyikünk sem szólalt meg, csak bámultuk a másikat. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, avagy mondanom. Hiszen éppenséggel azért vagyok itt, hogy ki űzzem őt a gondolataimból. De, hát ki a fene számított arra, hogy ő is itt lesz?

A szemkontaktusunkat egy test szakította meg, aki közénk állt.

-         Na, elég lesz már ebből a szemezésből! Miért nem ülünk inkább le? – szólalt meg Kel. – De előtte hadd mutassalak be titeket egymásnak. Rob ők itt Ashley, Nikky és…

-         Kristen. – ejtette ki a nevemet ő.

A hangjától, egy enyhe borzongás futott végig rajtam. Annyira lágy és bársonyos volt. Olyan régen hallottam már a hangját, hogy már el is felejtettem, hogy milyen hatással volt rám.

-         Honnan? – kérdezte döbbenten, Kellan kíváncsian.

-         Nem igaz, hogy nem ismertétek még fel. – nézett a barátaira értetlenül, miközben mellettem a lányok, lefagyva bámultak Robra.

Na, igen. Álmaik férfijával állnak majdnem szemtől – szemben. Ráadásul közeli testközelben.

-         Miért? Már, honnan kellett volna őt felismernünk? –értetlenkedett Tom.

-         Onnan, hogy ő az a lány, aki egy hónappal ezelőtt Barcelonában, győzelemre vitte az Angeles City leány csapatot. Ahogyan a Chelseai csapat ellen is. – magyarázta Rob.

A fiúk tekintete a meglepettségtől és a csodálattól tükröződött. Robra pillantottam, s dühös pillantásokat vetettem felé. De, persze közben pirosló arccal fordultam is vissza a fiúk felé, ugyanis Rob a féloldalas mosolyával rám kacsintott.

Miután a fiúk magukhoz tértek a hírektől, először gratulálni kezdtek s elismerő szavakkal dicsértek. Mint addig amíg Rob rájuk nem szólt. Amiért hálás pillantásokat küldtem felé. Majd helyet foglalva Ashley és Nikki mellett, érdekelt figyelemmel hallgattam a fiúk hülyeségeit, miközben az asztalunkon sorakozó italokat fogyasztottuk el. Időnként Robra pillantottam – aki velem szemben ült, Jackson mellett -. Olyankor néha a tekintetünk találkozott, és én akaratlanul is lesütöttem a szemem.

Mikor már jócskán az alkohol hatása alá kerültem, jobbnak láttam egy kicsit kiszelőztetni a fejemet.

-         Nik, ki engednél? – böktem meg barátnőmet, aki nagyban röhögött Kellan és Tom egyik viccén.

Nem szólt, csak rám nézett majd váll rándítva arrébb húzta magát, hogy én ki tudjak férni mellette.  Majd elindultam a part felé, aminek a szélén kezdtem el sétálni. Útközben a lábaimról levettem a szandált, amit a kezemben cipeltem tovább. Jó érzés volt újra, érezni a homokszemcséket, amelyek a talpamról hulltak le. Ahogyan a friss lágy szellő fúvása is, amely az arcomat csapta meg.

Egyszer csak séta közben arra lettem figyelmes, hogy a zene a hangfalakból halkan szólnak. Majd amikor körbe tekintettem észrevettem, hogy valamennyivel távolabbra kerültem a többiektől. Amit, egy cseppet sem bántam most. Letelepedve a homokba, a karjaimat egy kicsit hátrább csúsztattam magam mögött, amelyekre rátámaszkodtam.

Lehunyva tartottam a szemeimet, amikor is egy bársonyos kéz simított végig az egyik karomon. A szemeim ijedten nyílottak ki, de mikor megpillantottam az illetőt, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat. Nem mondott semmit sem, ahogyan én sem. Csak néztük egymást, miközben az ő ujjai még mindig a karomat simogatták. Amelyek egyre feljebb kúsztak. Fel a vállamig, és vissza. A testemen remegés futott át, amely egyáltalán nem hasonlított olyanra, mint amikor hideg van és fázom. Ez sokkal másabb volt. Amitől a torkomat, egy jól eső sóhaj hagyta el.

Nem tudom, hogy miért, de ezekből az érintésekből, még többet akartam. Azt sem tudtam, hogy honnan volt akkora bátorságom… hogy át véve az egyik lábamat rajta, az ölébe üljek.

Nem kicsit sikerült őt is úgy megdöbbentenem, ahogyan saját magamat. De nem igazán akartam most ezzel foglalkozni. Érezni akartam őt, az érintéseit, és megízlelni kívánatos ajkait. Amelyek csak is azt sugallták felém, hogy ízleljem meg őket.

Egyre közelebb kezdtem felé hajolni, ahogyan ő is felém. Egy végtelen másodpercig a tekintetünk egybe olvadt, aztán lehunytam a szemeimet, és az ajkaimmal megérintettem az övéit. Lágyan ízlelgettem méz édes ajkait, amit ő viszonzott is. Azt hittem, hogy én fogok irányítani. Azonban ő ezt teljesen másképp gondolta. Először vadul tépte ajkaimat, majd lassított heves csókján. A karjaimat a nyaka köré fontam, miközben ő a kezeit a derekam köré kulcsolta. S így dőltünk hanyatt, nem törődve a ránk tapadó homokszemcsékkel. Egy pár percnyi levegő vétel után, ajkaink újra egybe forrtak. Lágyan végig simított nyelvével előbb felső, majd alsó ajkaimon – ezzel bebocsájtást nyerve ajkaim közé. Nyelvével azonnal táncba hívta az enyémet.

Csókjaink közben, a derekamon lévő ujjai lágy simogatásba kezdtek, amitől szemérmetlenül felnyögtem.

Élveztem ajakaink forró – lágy játékát, ujjai selymes érintését, amelyekkel egyre lejjebb haladt a combjaim felé.

Azonban mielőtt tovább mehettünk volna, megszakítottam csókunkat és lefogtam kezeit. Kissé értetlenül nézett rám, de mielőtt szólásra nyithatta volna a száját, belé fojtottam a szót.

-         Ne itt… - csupán csak ennyit bírtam kinyögni.

Kívántam őt. Nem is kicsit. De nem akartam, hogy egy olyan helyen legyünk egymáséi, ahol bárki más fül és szemtanúja lenne annak, amit most éppen tenni készülünk.

Még egy ideig az arcomat fürkészte, majd hirtelen mind a kettőnket felállította. Némán bólintott egyet, s a kezeinket összekulcsolva húzott maga után.

Bennem azonban egy cseppnyi félsz sem volt. Amit vagy a túl sok alkohol mennyiségnek köszönhető, avagy annak az érzésnek amit Rob váltott ki belőlem. Még soha sem éreztem ilyet.

Egy hónapon keresztül csak is ő rá vágytam. Semmi másra.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy arra lettem figyelmes, Rob megállt. Egy nyaraló szerűséghez érkeztünk. Rob a farzsebébe nyúlt, ahonnan egy kulcsot húzott elő, amellyel perceken belül ki is nyitotta az előttünk álló ajtót.

Bár először szerettem volna egy kicsit körülnézni, de nem bántam meg, hogy mégse adódott rá most alkalmam. Ugyan is Rob ajkai hirtelen csaptak le az enyémekre. A karjaimat újra a nyaka köré fontam, az ő kezei pedig a derekamról a fenekemre simultak. Játékosan beleharaptam ajkaiba, mire a torkából egy mély morgás szakadt fel, és belemarkolt a fenekembe. Még jobban felkorbácsolva a vágyaimat. Hátrálni kezdett, velem együtt mind addig, amíg bele nem ütköztünk valamibe. Rob hirtelen hátra esett, de engem is húzott magával. Elszakadva ajkaitól, a torkomat hangos nevetés hagyta el, amihez nem sokkal később csatlakozott az ő dallamos nevetése is. Miután rájöttünk, hogy az egyik lent maradt ágyra estünk - amit még nem pakoltak el -, folytattuk heves csók csatánkat. Mind addig, amíg a levegőnk újra el nem fogyott, közben ott simogattuk egymást, ahol csak értük. Rob később áttért a nyakam kényeztetéséhez. Amit először apró csókokkal hintett be, majd gyengéden szívogatni kezdte ajkai helyét. Ezzel a tettével, ismételten újabb sóhajokat csalt ki. Észrevettem, hogy elmosolyodik majd folytatta tovább tettét. Ajkaival egyre lejjebb haladt, míg nem elérte a dekoltázsomat.
Nem bírtam tovább, így fordítottam testhelyzetünkön. És most én voltam felül ő pedig alul.

Az egyik kezemmel beletúrtam hajába, és magamhoz húztam fejét, csak hogy ajkaimat az övére tapaszthassam.  Majd a kezeimet a mellkasára csúsztattam, és igyekeztem minél gyorsabban megszabadítani őt az ingjétől. Ami után, végig simítottam a mostanra már szabadon hagyott meztelen mellkasán. Érintéseim nyomán, éreztem amint teste megremegett. Ami révén megszakította csókunkat.

Gyönyörű szürkéskék szemeit, az enyémekbe fúrta mikor is megszólalt.

-         Semmi olyat nem akarok tenni, amit… - kezdett bele akadozva – amit te nem akarsz. –fejezte be mondatát.

Nem sok kellett ahhoz, hogy el ne bőgjem magam előbbi mondatán. De, még is sikerült valahogy visszatartanom a könnyeimet. Hiszen ha most elbőgöm magam, akkor az biztosan hülyén jött volna ki.

De hát istenem. Ki nem lágyulna el egy ilyen mondat után, egy olyan pasitól aki… aki iránt minden egyes porcikám áhítozik?

Válasz helyet, megcsókoltam. Amit ő mohón viszonzott is. Miközben egymás ajkait faltuk, éreztem amint újra végig simít a combjaimon. Meg nem szakítva a csókunkat, újra maga alá fordított. A ruhámat pedig lassan kezdte el felfele tűrni. Amitől miután megszabadított, a tekintetével végig pásztázta testem mind egyes pontját. S miközben apró csókokkal borította be a testem minden egyes szegletét, az ujjait a tangám vonalához simította, amit lassú mozdulatokkal húzott le rólam. Ujjaival végig simított nőiességemen. Egy szenvedélyes csók erejéig ajkaimra, majd a melleimre hajolt, s közben az egyik ujját megéreztem magamban. Az élvezettől, amit ő nyújtott nekem egymás után, a ház annak zugát ahol éppen most vagyunk, az én hangos sikolyaim és az ő férfias morgásai lengték körbe.

Az ujjait később a nyelve örült játékával sodort egy újabb kielégülésre. Amit igyekeztem minél hamarabb visszaadni. A nadrágja széléhez érve, először az övét kezdtem el bontogatni. Majd amikor rájött, hogy mit szeretnék egy pillanatra leemelkedett rólam, és ő saját maga szabadult meg a fölösleges anyagoktól. Most rajtam volt a sor, hogy végig futtassam a tekintetemet rajta. A látvány miatt egy hatalmasat kényszerültem nyelni. A reakcióm láttán, visszahajolt fölém, és egy széles vigyort villantott rám. Ami egyből az arcára is fagyott amikor, az ujjaim közé vettem a már ágaskodó férfiasságát. Ahogyan ő tette velem, én is ugyanúgy kínzó lassúsággal kényeztettem. Abba nem hagyva ujjaim tevénykedését, ismét fordítottam magunkon. Egy apró csókot nyomtam ajkaira, majd végig hintve izmos felsőtestét – apró csókokkal – haladtam egyre lejjebb. Mindaddig, amíg a férfiasságához el nem értem. Amit az ajkaimmal kezdtem el tovább kényeztetni. Felpillantva, láttam amint Rob az ágy háttámlájába kapaszkodik, miközben torkát egyre mélyebb és hangosabb sóhajok hagyták el.

Tudtam, hogy már nem sok hiányzik ahhoz, hogy őt is elérje az első orgazmus így gyorsabb tempóra kezdtem. Azonban ő, egy hirtelen mozdulattal maga alá terített. A kezeimet a fejem fölé emelte. Vad; izzó és egyben vággyal teli csillogással nézett a szemimbe. Amelyekbe sikerült is elvesznem. Majd egy vad – szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra, miközben belém hatolt. Az érzéstől egyszerre nyögtünk fel. De tovább ostromolva egymás ajkait, Rob lassan kezdett el bennem mozogni. Amit nem sokkal később, átváltott gyorsabb tempóra. Eközben a lábaimat a dereka köré csavartam, még közelebb érezve őt magamhoz.

Nem sokkal később, mind a ketten egyszerre értük el az édes megsemmisülést. Pár perces szusszanás után, Rob kicsusszant belőlem. A kezeit a derekam köré csavarva, húzott a mellkasára, majd valahonnan az ágy mellől egy plédet terített ránk.

Miközben egymás ujjaival játszadoztunk, lassan a szemeim leragadni készültek. Mielőtt lehunytam a szemeimet, egy csókot leheltem Rob mellkasára, majd hagytam, hogy magával ragadjon az álmok világa…

to be continued...

Extrák:

Ashley ruhája

Nikki ruhája

Kristen ruhája/szandálja/táskája/karperece/fülbevalója/és "lánca"