2. rész
(Kristen)
Egy hónappal később…
Már egy hónapja annak, hogy személyesen utoljára láttam őt.
És, azóta a pillanattól fogva, sehogy sem tudom őt kiverni a fejemből. Mindig
azok a kérdések kavarodnak bennem, hogy: ~ Most
csinál? Hogy van? Gondol –e rám? ~ és még ehhez hasonló kérdések. Amelyek
teljesen kikészítenek.
Amikor megpillantom őt egy újságban, avagy tv-ben a szívem
majd kiugrik a helyéről. Mindenegyes alkalommal, a kávézóban töltött idő jut az eszembe. Amely már kezd, beteges lenni. A csapatból a két legeslegjobb
barátnőm, Ashley és Nikki szerint én belezúgtam Robba. De én ezen csak nevetni
tudok. Hisz ez hülyeség. Még is hogyan lehetnék belezúgva, ha csak egyszer
találkoztunk?
Igaz létezik egy olyan mondás, hogy: „Szerelem első látásra”. De, én az ilyenekben nem hiszek. Hogy
miért is? Nem tudom. Talán mert még soha sem voltam szerelmes?!
Hiába voltak pár kapcsolataim, soha sem éreztem magam
szerelmesnek. Egyszerűen csak elvoltam velük, pont úgy, mint a barátaimmal.
Az is meglehet, hogy ő nem is gondol rám úgy, mint ahogyan
én rá. Már miért gondolna rám, ha van mellette egy gyönyörű nő, aki minden
férfi álma? Akit, ő is szeret?
-
Hé, Kris! – bökött meg Ash.
Megráztam a fejemet, s barátnőmre emeltem a tekintetemet.
-
Igen?
-
Ma lesz egy buli a tengerparton, és mi Nikkivel úgy
döntöttünk elmegyünk. Velünk tartasz? –kérdezte, nagy boci szemekkel.
Nem sokáig törtem a fejem a válaszon, mert tudtam nagyon is,
hogy rám férne egy kis szórakozás. Amellyel talán, sikerül majd megfeledkeznem
róla.
-
Persze.
-
Úú… úgy örülök, hogy velünk tartasz. –szorított közel
magához, boldogan. Amikor meg látta a felénk közeledő Nikkit, hangosan oda
kiáltott neki. – Képzeld Nik, Kris is jön velünk este a partra.
Amikor Nikki hozzánk ért, ő is csak úgy, mint Ash a nyakamba
vetette magát. Majd egész délután, azt latolgatták, hogy kin milyen ruha
legyen. Én ennél a témánál, inkább magukra hagytam őket. Ők azok, akik oda vannak
a különböző, csinos ruhákért. Azonban én nem igazán.
A szobám erkélyére kilépve, csodáltam Los Angeles gyönyörű
tengerpartját. Amelyre a lassan a nap fényét, a hold fénye világítja meg.
Nem is gyönyörűnek mondanám, hanem inkább
varázslatosnak.
Azonban ezt a gyönyörű látványt nem élvezhettem olyan
sokáig, ugyanis a lányok beráncigáltak a fürdőszobába, ahol éppen
„kicsinosítani” akarnak. Tudtam, kár lett volna tiltakoznom ez ellen az egész
ellen, mert úgyis én maradnék alul. Így hagytam, hogy azt tegyek velem, amit
akarnak.
Szerencsémre, és nagy megkönnyebbülésemre a lányok nem
sokáig kínoztak engem. A végeredmény nem is volt olyan szörnyű.
A ruha, amelyet rám aggattak a csajok: pántos; combközépig
érő; halvány rózsaszín volt. Mell részénél középen egy masni díszelgett, és a
ruha felső szegélyét fekete alapon – ezüst kövek ékeskedtek. Mint egy szó,
gyönyörű volt ez a ruha. Bár, nekem nem igazán tetszenek az ilyen csili – vili
darabok, de a lányok kedvéért. Nem bántam meg, hogy felvettem. A ruhához pedig
egy szatén - fekete magas sarkú szandált húztam a lábaimra. Amelyekről
rövidesen úgyis lekerülnek majd a halál csapdák. A hajamat begöndörítették, amelyet egy fekete
köves csattal tűztek fel. A sminkkel se sokat teketóriáztak, így egy halvány
alap sminket kaptam.
Kiegészítőként egy barna – fekete mintájú, boríték táska
került a kezembe, amibe némi pénzt, szükséges iratokat és telefon raktam.
Nikki kérésére, egy ezüst karperecet és egy köves fülbevalót
is magamra raktam, ékszer gyanánt. Igaz egy hozzá illő láncot is akartak adni,
a helyet, ami a nyakamban lógott. De én kijelentettem, hogy az apámtól kapott
nyakláncot semmi féle kép sem veszem fel.
Ez a nyaklánc a mindenem. Ez az egyetlen emlékem a szüleimről. Ha
elveszíteném, nem is tudom, mihez kezdenék.
Majd amikor a csajok belátták, hogy ebben hajthatatlan vagyok,
annyiba is hagyták a dolgot. Miután ők is elkészülődtek, magunk után bezárva a
szobámat, indultunk le a partra. Ash és Nikki is jócskán kitettek magukért. A
ruháik olyanok voltak rajtuk, mint ha direkt nekik készítették volna...
A partra érve, a buli már javában tartott. Voltak még józan
állapotúak, és voltak már olyanok is, akikben már megfordult egy – két kanyar
alkohol.
Miközben nézelődtünk, egy magas kigyúrt srác közeledett
felénk négy üvegsörrel a kezében. Amikor közelebb ért hozzánk, a kezében lévő
üvegek közül hármat felénk tartott.
-
Szépséges hölgyeim. – hajolt meg előttünk.
-
Köszönjük uram. – pukedliztünk válaszként.
Aminek a végén mindannyian elröhögtük magunkat.
Bemutatkozott nekünk, ahogyan mi is neki.
-
Kellan vagyok.
-
Én Nikki,.
-
Én meg Ashley.
-
Kristen.
Majd meghívott minket arra a részre, ahol ő és a barátai
voltak. Mindössze csak ketten ültek az erkélyen lévő asztalnál. Akik az
érkezésünkre felénk kapták a fejüket.
-
Óh, hát Kell nekünk azt mondtad, hogy piáért mész. Nem
azt, hogy csajokért. – szólalt meg az egyik, kinek fekete haja kissé kócosan
állt a fején. Majd Kellan mellé lépet, kinek megütögetve a vállát, folytatta
tovább. - De, tudod mit? Nem haragszunk érte. – kacsintott ránk.
-
Tudod, nem mindenki lehet olyan mázlista, mint én. –
csapott a srác hátára. – Lányok, ők itt a barátaim. Jackson – mutatott, a
kecskeszakállú barna hajú srácra. Aki felállva hozzánk lépett, és egy – egy
puszival köszöntött minket.
-
Én meg Tom. – vágott közbe a fekete hajú srác.
-
Én Nikki vagyok, ők pedig itt a barátnőim Ashley és
Kristen. – mutatkozott be helyettünk is Nikki.
-
Várjatok. És Rpattz? – nézett körbe Kellan kérdőn,
valaki után kajtatva.
-
Hívták telón. De, már itt is van. – válaszolta, mögénk
pillantva Tom.
Ekkor mind a hárman megfordultunk...
És akkor ott abban a percben, a szívem a torkomban dobogott.
A lélegzetem elállt. A gyomromban a pillangóim rekordgyorsasággal csapkodni
kezdtek. A szemeimben pedig érzések sokasága kavarodott. A viszontlátás örömétől
kezdve, a döbbenetig…
Sötétszőke haja most rövidebben ált, mint a legutóbbi
találkozásunkkor. Az arcára emelve a tekintetemet, most még helyesebben nézett,
ki mint az emlékeimben. Póló helyett, most egy rövid ujjú inget viselt, amit a
nyakánál kigombolva viselt. S így alapos rálátást lehetett nyerni az enyhén
szőrrel borított mellkasára. Ami csak még szívdöglesztőbbé tette őt. A gyönyörű
szemeibe pillantva ugyan azt a döbbenetet láttam, mint amit az enyémben is
láthatott ő.
Egyikünk sem szólalt meg, csak bámultuk a másikat. Nem
tudtam, hogy mit kéne tennem, avagy mondanom. Hiszen éppenséggel azért vagyok
itt, hogy ki űzzem őt a gondolataimból. De, hát ki a fene számított arra, hogy
ő is itt lesz?
A szemkontaktusunkat egy test szakította meg, aki közénk állt.
-
Na, elég lesz már ebből a szemezésből! Miért nem ülünk
inkább le? – szólalt meg Kel. – De előtte hadd mutassalak be titeket egymásnak.
Rob ők itt Ashley, Nikky és…
-
Kristen. – ejtette ki a nevemet ő.
A hangjától, egy enyhe borzongás futott végig rajtam.
Annyira lágy és bársonyos volt. Olyan régen hallottam már a hangját, hogy már
el is felejtettem, hogy milyen hatással volt rám.
-
Honnan? – kérdezte döbbenten, Kellan kíváncsian.
-
Nem igaz, hogy nem ismertétek még fel. – nézett a
barátaira értetlenül, miközben mellettem a lányok, lefagyva bámultak Robra.
Na, igen. Álmaik férfijával állnak majdnem szemtől –
szemben. Ráadásul közeli testközelben.
-
Miért? Már, honnan kellett volna őt felismernünk?
–értetlenkedett Tom.
-
Onnan, hogy ő az a lány, aki egy hónappal ezelőtt
Barcelonában, győzelemre vitte az Angeles City leány csapatot. Ahogyan a
Chelseai csapat ellen is. – magyarázta Rob.
A fiúk tekintete a meglepettségtől és a csodálattól
tükröződött. Robra pillantottam, s dühös pillantásokat vetettem felé. De, persze
közben pirosló arccal fordultam is vissza a fiúk felé, ugyanis Rob a féloldalas
mosolyával rám kacsintott.
Miután a fiúk magukhoz tértek a hírektől, először gratulálni
kezdtek s elismerő szavakkal dicsértek. Mint addig amíg Rob rájuk nem szólt.
Amiért hálás pillantásokat küldtem felé. Majd helyet foglalva Ashley és Nikki
mellett, érdekelt figyelemmel hallgattam a fiúk hülyeségeit, miközben az
asztalunkon sorakozó italokat fogyasztottuk el. Időnként Robra pillantottam –
aki velem szemben ült, Jackson mellett -. Olyankor néha a tekintetünk
találkozott, és én akaratlanul is lesütöttem a szemem.
Mikor már jócskán az alkohol hatása alá kerültem, jobbnak
láttam egy kicsit kiszelőztetni a fejemet.
-
Nik, ki engednél? – böktem meg barátnőmet, aki nagyban
röhögött Kellan és Tom egyik viccén.
Nem szólt, csak rám nézett majd váll rándítva arrébb húzta
magát, hogy én ki tudjak férni mellette.
Majd elindultam a part felé, aminek a szélén kezdtem el sétálni.
Útközben a lábaimról levettem a szandált, amit a kezemben cipeltem tovább. Jó
érzés volt újra, érezni a homokszemcséket, amelyek a talpamról hulltak le.
Ahogyan a friss lágy szellő fúvása is, amely az arcomat csapta meg.
Egyszer csak séta közben arra lettem figyelmes, hogy a zene
a hangfalakból halkan szólnak. Majd amikor körbe tekintettem észrevettem, hogy
valamennyivel távolabbra kerültem a többiektől. Amit, egy cseppet sem bántam
most. Letelepedve a homokba, a karjaimat egy kicsit hátrább csúsztattam magam
mögött, amelyekre rátámaszkodtam.
Lehunyva tartottam a szemeimet, amikor is egy bársonyos kéz
simított végig az egyik karomon. A szemeim ijedten nyílottak ki, de mikor
megpillantottam az illetőt, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat. Nem
mondott semmit sem, ahogyan én sem. Csak néztük egymást, miközben az ő ujjai
még mindig a karomat simogatták. Amelyek egyre feljebb kúsztak. Fel a vállamig,
és vissza. A testemen remegés futott át, amely egyáltalán nem hasonlított
olyanra, mint amikor hideg van és fázom. Ez sokkal másabb volt. Amitől a
torkomat, egy jól eső sóhaj hagyta el.
Nem tudom, hogy miért, de ezekből az érintésekből, még
többet akartam. Azt sem tudtam, hogy honnan volt akkora bátorságom… hogy át
véve az egyik lábamat rajta, az ölébe üljek.
Nem kicsit sikerült őt is úgy megdöbbentenem, ahogyan saját
magamat. De nem igazán akartam most ezzel foglalkozni. Érezni akartam őt, az
érintéseit, és megízlelni kívánatos ajkait. Amelyek csak is azt sugallták
felém, hogy ízleljem meg őket.
Egyre közelebb kezdtem felé hajolni, ahogyan ő is felém. Egy
végtelen másodpercig a tekintetünk egybe olvadt, aztán lehunytam a szemeimet,
és az ajkaimmal megérintettem az övéit. Lágyan ízlelgettem méz édes ajkait,
amit ő viszonzott is. Azt hittem, hogy én fogok irányítani. Azonban ő ezt
teljesen másképp gondolta. Először vadul tépte ajkaimat, majd lassított heves
csókján. A karjaimat a nyaka köré fontam, miközben ő a kezeit a derekam köré
kulcsolta. S így dőltünk hanyatt, nem törődve a ránk tapadó homokszemcsékkel.
Egy pár percnyi levegő vétel után, ajkaink újra egybe forrtak. Lágyan végig
simított nyelvével előbb felső, majd alsó ajkaimon – ezzel bebocsájtást nyerve
ajkaim közé. Nyelvével azonnal táncba hívta az enyémet.
Csókjaink közben, a derekamon lévő ujjai lágy simogatásba
kezdtek, amitől szemérmetlenül felnyögtem.
Élveztem ajakaink forró – lágy játékát, ujjai selymes
érintését, amelyekkel egyre lejjebb haladt a combjaim felé.
Azonban mielőtt tovább mehettünk volna, megszakítottam
csókunkat és lefogtam kezeit. Kissé értetlenül nézett rám, de mielőtt szólásra
nyithatta volna a száját, belé fojtottam a szót.
-
Ne itt… - csupán csak ennyit bírtam kinyögni.
Kívántam őt. Nem is kicsit. De nem akartam, hogy egy olyan
helyen legyünk egymáséi, ahol bárki más fül és szemtanúja lenne annak, amit
most éppen tenni készülünk.
Még egy ideig az arcomat fürkészte, majd hirtelen mind a
kettőnket felállította. Némán bólintott egyet, s a kezeinket összekulcsolva
húzott maga után.
Bennem azonban egy cseppnyi félsz sem volt. Amit vagy a túl
sok alkohol mennyiségnek köszönhető, avagy annak az érzésnek amit Rob váltott
ki belőlem. Még soha sem éreztem ilyet.
Egy hónapon keresztül csak is ő rá vágytam. Semmi másra.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy arra lettem
figyelmes, Rob megállt. Egy nyaraló szerűséghez érkeztünk. Rob a farzsebébe nyúlt,
ahonnan egy kulcsot húzott elő, amellyel perceken belül ki is nyitotta az előttünk álló ajtót.
Bár először szerettem volna egy kicsit körülnézni, de nem
bántam meg, hogy mégse adódott rá most alkalmam. Ugyan is Rob ajkai hirtelen
csaptak le az enyémekre. A karjaimat újra a nyaka köré fontam, az ő kezei pedig
a derekamról a fenekemre simultak. Játékosan beleharaptam ajkaiba, mire a
torkából egy mély morgás szakadt fel, és belemarkolt a fenekembe. Még jobban
felkorbácsolva a vágyaimat. Hátrálni kezdett, velem együtt mind addig,
amíg bele nem ütköztünk valamibe. Rob hirtelen hátra esett, de engem is húzott
magával. Elszakadva ajkaitól, a torkomat hangos nevetés hagyta el, amihez nem
sokkal később csatlakozott az ő dallamos nevetése is. Miután rájöttünk, hogy az
egyik lent maradt ágyra estünk - amit még nem pakoltak el -, folytattuk heves
csók csatánkat. Mind addig, amíg a levegőnk újra el nem fogyott, közben ott
simogattuk egymást, ahol csak értük. Rob később áttért a nyakam
kényeztetéséhez. Amit először apró csókokkal hintett be, majd gyengéden
szívogatni kezdte ajkai helyét. Ezzel a tettével, ismételten újabb sóhajokat
csalt ki. Észrevettem, hogy elmosolyodik majd folytatta tovább tettét. Ajkaival
egyre lejjebb haladt, míg nem elérte a dekoltázsomat.
Nem bírtam tovább, így fordítottam testhelyzetünkön. És most én voltam felül ő pedig alul.
Nem bírtam tovább, így fordítottam testhelyzetünkön. És most én voltam felül ő pedig alul.
Az egyik kezemmel beletúrtam hajába, és magamhoz húztam
fejét, csak hogy ajkaimat az övére tapaszthassam. Majd a kezeimet a mellkasára csúsztattam, és
igyekeztem minél gyorsabban megszabadítani őt az ingjétől. Ami után, végig
simítottam a mostanra már szabadon hagyott meztelen mellkasán. Érintéseim
nyomán, éreztem amint teste megremegett. Ami révén megszakította csókunkat.
Gyönyörű szürkéskék szemeit, az enyémekbe fúrta mikor is
megszólalt.
-
Semmi olyat nem akarok tenni, amit… - kezdett bele
akadozva – amit te nem akarsz. –fejezte be mondatát.
Nem sok kellett ahhoz, hogy el ne bőgjem magam előbbi
mondatán. De, még is sikerült valahogy visszatartanom a könnyeimet. Hiszen ha
most elbőgöm magam, akkor az biztosan hülyén jött volna ki.
De hát istenem. Ki nem lágyulna el egy ilyen mondat után,
egy olyan pasitól aki… aki iránt minden egyes porcikám áhítozik?
Válasz helyet, megcsókoltam. Amit ő mohón viszonzott is.
Miközben egymás ajkait faltuk, éreztem amint újra végig simít a combjaimon. Meg
nem szakítva a csókunkat, újra maga alá fordított. A ruhámat pedig lassan
kezdte el felfele tűrni. Amitől miután megszabadított, a tekintetével végig
pásztázta testem mind egyes pontját. S miközben apró csókokkal borította be a testem minden egyes szegletét,
az ujjait a tangám vonalához simította, amit lassú mozdulatokkal húzott le
rólam. Ujjaival végig simított nőiességemen. Egy szenvedélyes csók erejéig
ajkaimra, majd a melleimre hajolt, s közben az egyik ujját megéreztem
magamban. Az élvezettől, amit ő nyújtott nekem egymás után, a ház annak zugát
ahol éppen most vagyunk, az én hangos sikolyaim és az ő férfias morgásai
lengték körbe.
Az ujjait később a nyelve örült játékával sodort egy újabb
kielégülésre. Amit igyekeztem minél hamarabb visszaadni. A nadrágja széléhez
érve, először az övét kezdtem el bontogatni. Majd amikor rájött, hogy mit
szeretnék egy pillanatra leemelkedett rólam, és ő saját maga szabadult meg a
fölösleges anyagoktól. Most rajtam volt a sor, hogy végig futtassam a
tekintetemet rajta. A látvány miatt egy hatalmasat kényszerültem nyelni. A
reakcióm láttán, visszahajolt fölém, és egy széles vigyort villantott rám. Ami
egyből az arcára is fagyott amikor, az ujjaim közé vettem a már ágaskodó
férfiasságát. Ahogyan ő tette velem, én is ugyanúgy kínzó lassúsággal
kényeztettem. Abba nem hagyva ujjaim tevénykedését, ismét fordítottam magunkon.
Egy apró csókot nyomtam ajkaira, majd végig hintve izmos felsőtestét – apró
csókokkal – haladtam egyre lejjebb. Mindaddig, amíg a férfiasságához el nem
értem. Amit az ajkaimmal kezdtem el tovább kényeztetni. Felpillantva, láttam
amint Rob az ágy háttámlájába kapaszkodik, miközben torkát egyre mélyebb és
hangosabb sóhajok hagyták el.
Tudtam, hogy már nem sok hiányzik ahhoz, hogy őt is elérje
az első orgazmus így gyorsabb tempóra kezdtem. Azonban ő, egy hirtelen
mozdulattal maga alá terített. A kezeimet a fejem fölé emelte. Vad; izzó és
egyben vággyal teli csillogással nézett a szemimbe. Amelyekbe sikerült is
elvesznem. Majd egy vad – szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra, miközben belém
hatolt. Az érzéstől egyszerre nyögtünk fel. De tovább ostromolva egymás ajkait,
Rob lassan kezdett el bennem mozogni. Amit nem sokkal később, átváltott
gyorsabb tempóra. Eközben a lábaimat a dereka köré csavartam, még közelebb
érezve őt magamhoz.
Nem sokkal később, mind a ketten egyszerre értük el az édes
megsemmisülést. Pár perces szusszanás után, Rob kicsusszant belőlem. A kezeit a
derekam köré csavarva, húzott a mellkasára, majd valahonnan az ágy mellől egy
plédet terített ránk.
Miközben egymás ujjaival játszadoztunk, lassan a szemeim
leragadni készültek. Mielőtt lehunytam a szemeimet, egy csókot leheltem Rob
mellkasára, majd hagytam, hogy magával ragadjon az álmok világa…
to be continued...
Extrák:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése